Van egy téma, ami biztosan megosztja az embereket. Amikor az extrém sportok kerülnek vizsgálat alá, akkor vagy imádjuk vagy utáljuk, általában nem létezik olyan, hogy nincs róla véleményünk. Az ellenzők nem értik, hogy miként képes bárki életveszélynek kitenni magát, amit ráadásul élvez is. A rajongók pedig mindig próbálják az adrenalinszinttel megmagyarázni, ami egy kicsit droggá válik és folyamatos adagokra van szükségük.
Ettől függetlenül, vannak olyan extrém sportok, ahol nincs szükség profi szakképesítésre, hanem egy rövidebb programként fogható fel, tehát többen is kipróbálhatják. Jó példa erre a szánkózás, amit nem szabad összekeverni a gyerekkori fadarabokkal, hiszen ma már nagyon modern szánkókat is vehetünk, amelyek hihetetlen sebességgel hasítanak a havon.
A vadvízi evezések ma már csapatépítő tréningként is működnek, bár ez mindig attól függ, hogy melyik folyón próbálunk lemenni. Az extrém sportok rajongói között találni fogunk olyanokat, akik a hegyi kerékpározás szerelmei. Ők olyan szintre emelik a tekerés művészetét, hogy nagy sebességekkel száguldanak a sziklák tetején, amit sokszor nézni is borzongató érzés.
Viszont, ha a veszélyességi szintet nézzük, akkor a biztos nyerő a free soloing, avagy a biztosítás nélküli sziklamászás. Itt a meredek falon egyetlen rossz mozdulat választ el a biztos haláltól, úgyhogy nagyon kevés vállalkoznak rá. Sokkal jobban járunk, ha az extrém sportokon belül azokat próbáljuk ki, ahol csak az adrenalin szint a biztos, ugyanakkor több esélyünk marad túlélni.