A magnólia a dinoszauruszok korszakának egyik növénye, amely a krétakorban terjedt el. A régészek találtak rá ennek a legalább 95 millió éves növénynek a megkövesedett virágaira. A magnólia, amellyel liliomfa néven is találkozhatunk, elsősorban azért volt képes túlélni, mert viszonylag könnyen és gyorsan alkalmazkodik a változó éghajlati viszonyokhoz.
Az ókorban a méhek még nem léteztek, így ennek a virágos növénynek a beporzása bogarak segítségével történt, és a mai napig megtartotta ezt a képességét. Egy nagyon szép és ugyanakkor szomorú legenda is társul a liliomfához. Egy japán lány, Keiko, gyönyörű terméket készített eladásra papírból, de ez a munka csupán néhány fillért hozott neki, mivel a virágok nem voltak valódiak.
Egyszer egy papagáj, amelynek Keiko néhanapján enni adott, felfedett előtte egy titkot: a papírvirágok életre kelnek és valódi liliomfává változnak, amennyiben emberi vérrel öntözi meg ezeket. De figyelembe kell venni azt is, hogy ez nem lehet az utolsó csepp vér. Keiko kihasználta ezt a titkot, és hamarosan meggazdagodott.
Viszont az a férfi, akibe beleszeretett, annyira kapzsi volt, hogy arra kényszerítette a lányt, hogy naphosszat dolgozzon, hogy neki még több pénze legyen. Emiatt csakhamar eljött a pillanat, amikor a lány egy papír liliomfa virágra rákente az utolsó csepp vérét és meghalt. A virágot, amely ennek a cseppnek köszönhetően kelt életre, azóta liliomfának vagy más néven magnóliának nevezik. Azóta az liliomfa virága a nagylelkűség és a lélek nemességének szimbólumává vált.
